Kedves Látogatók, művészet-és grafikakedvelő barátaink!
Nagyon megtisztelő számomra, hogy nemcsak alkotóként vehetek részt az immár harmadik alkalommal megrendezett Szolnoki Grafikai Szimpóziumon, hanem meg is nyithatom annak zárókiállítását! Külön köszöntöm a Szolnoki Művésztelep dolgozóit és alkotóközösségét, valamint a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületének (röviden KOVE) jelenlévő tagjait!
Kezdem azzal, hogy a szimpózium egy komoly dolog. Ennek megnyitására talán alkalmasabb volna egy elméleti szakember, egy művészettörténész, egy esztéta, aki a grafikaművészetet és a kortárs tendenciákat magasabb perspektívából, felülnézetből szemléli, de a KOVE elnöksége ezúttal úgy látta helyénvalónak, hogy olyasvalaki álljon most itt és beszéljen erről a kiállításról, aki belülről látja a folyamatokat, akinek már kemény az ujjbegye a metszőkéstől, akinek a kedvenc dallama, amikor a gumihenger végig gördül a nyomdafestéken, akire mámorító hatással van a nitrohígító egyébként nehezen elviselhető szaga. (vagy tán illata, kinek mi) A jelenlévő alkotók közül tehát erre a posztra mindenki alkalmas volna, de idén én húztam a legrövidebbet…
Először ismerjük meg jobban a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületét; kik vagyunk és mik a céljaink. A KOVE létrejötténél volt szerencsém jelen lenni, ez a neves alkalom pedig 2019-ben egy őszi estén történt Nyíregyházán, a Mária Alkotóházban tartandó fametsző művésztelepen. A résztvevőkkel egy nagy asztal körül ülve, a fametszeteink fölé hajolva gyakran beszélgettünk komoly és komolytalan dolgokról egyaránt; aztán egyszer a szó arra terelődött, hogy létre kellene hozni egy támogató közeget, egy nyilvános fórumot, egy védőhálót annak a sok kiváló grafikusművésznek, akikkel évek, évtizetek óta együtt dolgozunk, együtt állítunk ki, együtt veszünk részt művésztelepeken, akikkel együtt műveljük ez a nemes műfajt. Sőt, nem csak nekik, hanem magának sokszorosító grafikának is – aminek mindannyian szerelmesei vagyunk- szükséges a népszerűsítés, és a nyilvánosság. Úgyhogy ezen az estén szóban megalakultunk és 2020 év elejére már hivatalosan is megszületett az egyesület.
A tagjelöltek első köre tehát a fametsző művésztelep akkori egy egykori részvevőiből állt, de hamarosan bővült a lista, ahogy az eltelt pár évben is. A cél az volt, hogy olyan grafikusművészeket hívjunk a KOVE-be, akik évtizedes viszonylatban foglalkoznak aktívan és hivatásszerűen a tradicionális sokszorosító grafikával, akik kiemelkedő művészi minőségű grafikákat hoznak létre, akiknek tevékenysége népszerűsíti és emeli a rangját a műfajnak. Egyesületi keretekre pedig azért van szükség, mert így lehet a legjobban megteremteni a feltételeit pl. egy ilyen szimpóziumnak, szervezni vagy utaztatni kiállításokat, előadásokat, könyvbemutatókat, szakmai fórumokat, workshopokat, bemutatókat, népszerűsíteni nem csak saját műveinket, hanem lehetőséget kapni tapasztalatcserére és kapcsolatépítésre is. Rövid fennállásunk ellenére bizton állítom, hogy a KOVE mára meghatározó szerepet tölt be a képgrafika területén Magyarországon. Ebben pedig kiemelkedő érdeme van a Szolnoki Művésztelepnek, akikkel szoros együttműködésben dolgozunk, és az egyesület elnökének, Bugyi Istvánnak, akiről elmondhatjuk, hogy a hátán cipeli az egész szervezetet, a tagok nevében ezúton is köszönjük munkáját!
Büszkeség számunkra továbbá, hogy nem csak a fiatalabb és a középgeneráció tagjait, hanem a szakma legnagyobb mestereit is tagjaink között tudhathjuk. Olyan mestereket, akik művei és tevékenysége nyomán grafikus generációk sarjadtak az évek, évtizedek alatt, akiknek munkássága nemcsak emeli a műfaj nívóját, de helyet és rangot is kivív magának az egyre inkább digitalizálódó és/vagy konceptualizálódó képzőművészetben.
Grafika szó alatt sokmindent értünk: az egyedi rajzot, a 3D-t, az animációt, a sokszorosító technikákat, a digitális eszközökkel készült grafikákat, melyek lehetnek képzőművészeti alkotások vagy tartozhatnak az alkalmazott művészet területébe is. Grafika lehet egy rajz, egy logó, egy print, egy arcuat, lehet a hardveres és szoftveres képmegjelenítés, vagy ide tartozhatnak akár a határterületeket súroló kísérletező műfajok is. A KOVE grafikusai ezek közül részben vagy érintőlegesen mindet alkalmazzák, de elsősorban a tradicionális grafikát művelik. Ami a legnagyobb értéket és unikalitást adja az nem is feltétlenül a mit, hanem a hogyan. Számunkra fontos az újítás, a megújulás a témákban, a mondanivalóban, a technikák és eljárások integrálásában, de nekünk az anyaggal dolgunk van.
Az itt látható technikák: linómetszet, fametszet, rézkarc, hidegtű, mezzotinto készítése lassú és nagy körültekintést igényelnek, az anyagok, az eszközök, az eljárások maximális tisztelete, a metszés, a karcolás, a nyomtatás szabályainak pontos betartása úgymond velejárója a műfajnak. De nem csak a manualitás szempontjából jó ezt csinálni, hanem mert metszés közben ott van a tudat, hogy ez valami nemes. Hogy ezt több száz vagy több ezer éve csinálják, és így csinálják. Ezt a mesterről tanítványra hagyományozódó tudást megkaptunk, alkalmazzuk, és továbbadjuk. Ez egy olyan tevékenyég, ami őrzi az évezredes tradíciót és hagyományt, ami igaz, kézzel fogható, valódi szellemi és fizikai munka eredménye. Amikor metszünk, akkor a világban rend van. Figyelmünket egy pontra fókulszáljuk, a külvilág megszűnik. A metsző hasítja a dúcot, nyomán vonalak, faktúrák, történetek, világok születnek. Itt nincs helye blöffnek és porhintésnek. Nem tudjuk hagyni az anyagot magától „viselkedni”, nem tudunk utólag javítani, amit egyszer kivéstünk, az már olyan is marad, épp ezért hibának, félremetszésnek helye nincs. Csak feketék és fehérek, csak igenek és nemek léteznek. A metszés tulajdonképpen szellemi gyakorlat, meditáció, amely magába foglalja a koncentrációt, a szemlélődést és az absztrakciót. Elősegíti a fokozott öntudatot, a szellemi éberséget. Alkotás közben szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak.
Az itt kiállított művek mind ilyen szellemi gyakorlat eredményei, melyek létrejöttéhez szükség van fókuszra és jelenlétre: mert a metszés során a művésznek ki kell kapcsolnia a külső zavaró tényezőket, és teljes figyelmét a műalkotás létrehozására kell összpontosítania. Meg kell tanulnia elengedni a múlt és a jövő gondolatait, és egyszerűen a jelenben maradnia, az előtte lévő grafikai jelekre koncentrálnia. Szükség van továbbá csendre és belső békére: A művész az alkotás folyamata során találja meg a belső harmóniát és kiegyensúlyozottságot. Az elmének lehetősége van ellazulni, és megtapasztalni a nyugalmat és a békét.
Ez egy teremtő folyamat: a művész lassan és kitartóan dolgozik, lépésről lépésre kialakítva a képet, amelyet linóleumba, rézbe vagy fába vájt. Az ember lassítja az elmét és megengedi, hogy a gondolatok elcsendesedjenek, lehetővé téve, hogy a belső bölcsesség és kreativitás felszínre kerüljön. És végül ez egy megfigyelő szerep: Arra ösztönzi az embert, hogy megfigyelje gondolatait és érzéseit anélkül, hogy hozzájuk ragaszkodna vagy ellenállna nekik. A metszés során a művész figyeli, ahogy a kép lassan kibontakozik a dúcon. Minden egyes vonal közötti apró részlet pontos kimetszése egyformán fontos, kapkodásnak, sietségnek helye nincs, a létrejövő kép minden négyzetmilliméterét tisztelni és megfigyelni kell.
Összességében ennek a műfajnak a művelése a kreativitás, a jelenlét és a belső béke megélésének egyedülálló módját jelentik. Ez maga a zen! Ennek művelése, életben tartása, népszerűsítése és továbbörökítése pedig küldetés!
Ez az egyedülálló grafikai kiállítás pedig igazi kavalkádja a technikák gazdagságának és sokszínűségnek. A művészek különleges eszközeikkel és kreativitásuk szabad szárnyalásával a grafika világában fogalmazták gondolataikat és érzéseiket.
Minden egyes alkotás a maga nemében egyedi és figyelemre méltó. A kiállítók merész technikai bravúrokkal, különleges technikákkal és aprólékos részletekkel játszanak, hogy megidézzék a lélek mélyebb rétegeit és elgondolkodtassák a nézőket. A sokszorosító grafika teret ad a kísérletezésnek, ami lehetővé teszi, hogy a hagyományos és a modern elemeket egyesüljenek. A témák és mondanivalók végtelen skálája jelenik meg ezeken a falakon. Az alkotók olyan társadalmi ügyekről, természeti erőkről, az emberi lélek mélyére hatoló érzelmekről, vagy akár csak az élet szépségéről alkotnak képeket, amelyek arra buzdítanak minket, hogy megálljunk, elgondolkodjunk, és talán új nézőpontból szemléljük a világot.
Ahogy sétálunk végig a teremben, fedezzük fel a kiállító művészek lelkesedését és szenvedélyét az alkotás és a grafika iránt, és találjuk meg az egyedi hangjukat a kifejezésben. Itt most megláthatjuk, hogy a sokszorosító grafika valóban az egyik legkreatívabb és változatosabb művészeti műfaj, amely az összetett művészi kifejezésnek egyedülálló lehetőségeket nyújt. Remélem, hogy ez a kiállítás kinyitja a szemeinket és szívünket, hogy felfedezzük ezt a lenyűgöző és gazdag világot. Engedjük, hogy magával ragadjon minket a művek ereje és hatása, és találjuk meg az inspirációt a mindennapjainkban. Köszönöm, hogy velünk tartanak ezen az izgalmas utazáson, és most pedig szeretettel meghívom Önöket, hogy fedezzék fel a művészek alkotásait, és élvezzék ki a sokszorosító grafika lenyűgöző sokféleségét és mélységét!
Végül bemutatom a kiállító művészeket:
Bartis Elemér, Bugyi István József, Danka Attila, Decsi Ilona Luca, Frimmel Gyula, Herczeg István, Jánváry Zoltán, Jónás Péter, Kéri Imre, Király György, Kosch Péter, Kun Péter, Nagy Katalin Matild, Nagy Dénes, Léstyán Csaba, Orr András, Pató Károly, Siklódy Ferenc, Szepessy Béla, Verebes György, Vén Zoltán, jómagam pedig Sinka Péter voltam,
Köszönöm a figyelmet, a kiállítást ezennel megnyitom!
A kiállítás megtekinthető:
Szolnoki Művésztelep – Rajzstúdió Galéria és Grafikai műhely
(5000 Szolnok, Gutenberg tér 12/12.)
2023. augusztus 20-ig (H-Szo., augusztus 20. vasárnap: 9.00 – 16.00 óráig)
