A bronzszobrászatban használatos patina kifejezés a fémtárgyak felületi elszíneződését, a szobrokon a levegő hatására keletkező zöldeskék vagy barnás nemes rozsdabevonatot jelenti, amely megvédi a további károsodástól a felületet.
Enteriőr, időszaki kiállítások terme. Fotó: Simon Ferenc
A patina átvitt értelemben régies jelleget jelent: pozitív értelmezésben a múlt értékeire, negatív kicsengésben az elavultságra utal. Szabó György szobrászatára vonatkoztatva a patina nemcsak változatos és izgalmas felületképzései okán érvényes, hanem a művészet és önmaga tradícióihoz konzekvensen ragaszkodó művészi attitűdje velejárójaként is.
Meditáció sorozat, 2013. Fotó: Borsos Misi
A Múzeumok Világnapjához kapcsolódva Az idő kereke című kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeum Időszaki kiállítások termében és a Folyosó Galériában Szabó György Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész sokrétű munkásságából ad válogatást. A tárlaton látható mintegy száz alkotás nemcsak a művész plasztikai munkásságát, hanem érzékeny szociofotóit és egy installációs munkáját is bemutatja.
Kapcsolat installáció. Fotó: Simon Ferenc
A majd öt évtizedes művészi pályát maga mögött tudó Szabó György Nagykőrösön született, majd a helyi gimnázium elvégzése után egészen 2007-ig, a Szolnoki Művésztelepre költözéséig Budapesten élt. A szolnoki kolónián kapott műteremlakás nemcsak egy gazdag és kiteljesedő alkotói korszak kezdetét jelentette, hanem azóta számos rangos elismerésben is részesült: 2011-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 2013-ban és 2021-ben is elnyerte a soproni Országos Érembiennálék nagydíját, 2021-ben a pedig Szolnoki Képzőművészeti Társaság Aba-Novák Életműdíjában részesült.
Meditáció sorozat. Fotó: Borsos Misi
A mostani tárlaton bemutatott legtöbb mű a rendkívül termékeny szolnoki periódusban, az utóbbi tizenöt évben készült. A kiállításon azonban a korábbi évtizedekből, így a pályakezdő évekből is megtekinthető egy-egy alkotás. A legkorábbi datálású művek még a Magyar Képzőművészeti Főiskolán töltött évek alatt készültek, s ezek az alkotások nem is szobrok, hanem bámulatos érzékenységű szociofotók. Szabó György 1969 és 1972 között gyári és építőipari munkásokról készített fotósorozatot, melynek 16 eleme Borsos Mihály (Misi) néhány éve készült digitális kinagyításában, s a műegyüttes egyben, a Folyosó Galéria egyik szárnyában tekinthető meg.
CV rajz és kisplasztika. Fotó: Simon Ferenc
A sorozat két eleme viszont átkerült az L alakú folyosó azon egységébe, ahol a kisplasztikákat mutatják be: két olyan fotó, amelyek talicskával dolgozó útépítőmunkásokat ábrázolnak, és gondolatilag kapcsolatban állnak a velük szemben látható Talicskás című, 1973-ban készült bronzszoborral, mely a művész önbevallása szerint az első alkotása volt, melyre az életmű fontos részét képező, autonóm műtárgyként tekint. A korábban keletkezett fotók direkt módon nem inspirálták a témát, de mind a szobor, mind a fotók hangsúlyozzák és együttesen erősítik is azt a művészi szándékot, mely nem elgyötört, a nézőből sajnálatot kiváltó emberekként, hanem nemes, belső tartással ábrázolja a munkásokat.
Noé bárkája II., 2008. Fotó: Borsos Misi
Az emberi tartás, az emberhez és az emberihez való viszony meghatározó Szabó György egész pályafutásában, akár a kilencvenes években a figurát elhagyó, konstruktív alkotói periódusa idején, akár a Szolnokra költözése után a figurát ismét hangsúlyozó, de a mértani szerkezetes elemekkel fuzionált alkotásai esetében. Sejtelmes szárnyas lényei, angyalformái, archaikus és organikus motívumai játékos formában jelennek meg azokon a sorozatain, melyek egy-egy vékony vasrúdra installálva, csoportokba rendezve jelennek meg a kiállításban (Meditáció-sorozat, Holdfénygyűjtő I–III., Archaikus emlék, Időkerék I.). A teljesség és a végtelen körforgás pedig szintén egy-egy fémrúd stabilan megálló időkerekein és mágikus korongjain van jelen.
Enteriőr. Fotó: Simon Ferenc
Ezek a csoportok mind az Időszaki kiállítások termében, mind a Folyosó Galériában kaptak helyet. Az Időszaki kiállítások termének bejáratánál a kiállítás címének apropójául szolgáló Időkerék I. című alkotás szinte begurítja a látogatót a terembe, akinek figyelmét a konstruktív, ház- és toronyformájú alkotások sora egészen a főfalig vezeti. A terem főfalának tekinthető végét a Kapcsolat című, hat négyzetméter alapterületű fényinstalláció zárja le, és sejtelmesen sejlik fel az installáció közepén üresen hagyott falon egy konstruktív torony, melynek csak az árnyékát, annak vetületi változásait láthatja a néző. Szabó György az ezredforduló óta készít installációkat, az elsőt szerkezetes szobrainak megvilágítása inspirálta és az a tapasztalat, hogy a fény által sokkal bonyolultabb kompozíciókat látott, mint bronzszobrai nyomán közvetítve.
Talizmánház I-III., 2007. Fotó: Borsos Misi
A kilencven négyzetméteres teremben található az egyetlen rajz a kiállított művek sorában, annak a kisplasztikának a közelében, amelynek létrejöttét e rajz indukálta. A 2000-ben keletkezett Curriculum Vitae (C. V.) vázlatot, majd a 2009-ben megvalósult kisplasztikát 2014-ben köztéri megvalósulás követte Szolnok belvárosában. A mintegy harmincöt köztéri alkotást jegyző Szabó György köztéri szoborvázlatai közül is néhány szerepel a kiállításon, így az említett C. V.-n kívül két nagykőrösi monumentális alkotás vázlata: az Országzászló-vázlat és az Arany János és családja emlékműterv.
Meditáló, 2012. Fotó: Borsos Misi
A közelmúltban 75. születésnapját betöltött alkotó munkássága előtt a kiállításon kívül a tárlat címével azonos című kötettel is tiszteleg a szolnoki múzeum, mely nem a kiállítás katalógusa, annál időtállóbb, pályaösszegző kiadvány. A 2021-ben indult Kortárs Szolnok sorozat harmadik részeként napvilágot látott katalógus magyar és angol nyelven közöl tanulmányt és mélyinterjút, valamint gazdag képanyaggal mutatja be Szabó György munkásságát.
Szabó György Az idő kereke című egyéni kiállítása augusztus 6-ig tekinthető meg a szolnoki Damjanich János Múzeumban (5000 Szolnok, Kossuth tér 4.).
