Festészet Napja Szolnokon

Szolnokon, 2022. október 15-én rendezték a Magyar Festészet Napja központi rendezvényét. Az alulról jövő, civil, szakmai esemény 2002-ben indult az újbudai Feneketlen tó mellől. A színek, fények, formák, ritmusok fiesztája ez, ahol alkotó és befogadó, művész és műélvező együtt ünnepel. 

Az országos, sőt határainkon túlra is eljutott eseménysorozat az utóbbi időkben már több mint egy hónapon keresztül tart, amelyet nem csak kiállítások, hanem koncertek, performatív előadások, más kulturális események egészítenek ki. A Szent Lukácshoz kötődő rendezvények műfajiságában is gazdagodtak, hiszen nem csak festészeti, hanem plasztikai, sőt, iparművészeti kiállításokat is rendeznek. 

Az idei kiállítások két dolog miatt különös jelentőségűek. A Festészet ünnepe immár túl van nagykorúságán, sőt, éppen 20 éve létezik. Méginkább jelentőssé teszi ezt a jubileumi évfordulót az a szomorú tény, hogy az ünnep alapítója, spiritus retora, Bráda Tibor a közelmúltban hunyt el. Rá emlékezve üvegművészeti kiállítással tisztelegtek Szolnokon, ám emellett valamennyi országszerte megrendezett tárlat is az emléke előtt tiszteleg.

Az idén 120 éves Szolnoki Művésztelep és a helyi múzeumi hálózat intézményeiben rendezett központi kiállítások szünetében, a kellemes októberi napsütésben a művésztelep ősfás parkjában, az immár hagyományos FestEbéd során pihenhettünk meg. Az Aba Novák Agorában és a Szolnoki Galériában, az egykori zsinagóga épületében kapott helyet a három szekcióra tagolt Élő Magyar Festészet 2022 című kiállítás. A központi rendezvény alkalmából a művésztelepen nyílt meg a Bráda Tibornak ajánlott kortárs magyar üvegművészeti kiállítás, illetve Nayg István Részleges leltár című tárlata.

Az előző évi csoportos kiállítás díjazottot művésze Nayg István volt, aki idén lehetőséget kapott, hogy önálló kiállítással szerepeljen a Művésztelepen. Nayg művészetét a táblaképfestészet hagyományának tagadása, ugyanakkor az abból építkező tradíciók megújítása jellemzi. Sajátos antifestészete ösztönös kifejezőeszközévé vált, mely a klasszikus módszerekkel való szembehelyezkedését és redukciós képalkotói módszereit jellemzi. A különféle anyagokat kiválóan ismerő és azokkal folyamatosan kísérletező művész a festészet történetének gazdag tárából merít, az absztrakt expresszionizmus, a drip painting és a combine painting metódusaiból indulva használja a minimal art és a monokróm különféle kellékeit. ’Nem-festményeiben’ a festészet céljára keres válaszokat, ugyanakkor annak létjogosultságát, esszenciáját is megkérdőjelezi. Részleges leltárában diptichonokat, triptichonokat, sorozatokat mutat be. Munkái mindig valamilyen pusztításról, felbomlásról tesznek tanúbizonyságot. Egyszerre látjuk különféle felületeit; vászonra, molinóra vagy bársonyra festett alkotásait, melyekben többfajta technikát használ; csurgatással, bedörzsöléssel, természetes anyagok felhordása mellett viszi fel az akril vagy olajfestékek bőséges rétegeit. Munkáit agresszív gesztusokkal; szaggatásokkal, tépésekkel vagy lécek bedöfésével alakítja, gyakran plasztikussá téve ezzel műveit. A keletkező hasadékokon keresztül nem csupán az alkotási folyamatokba pillanthatunk be, hanem a megszülető művek mélysége, identitása is kirajzolódhat, ezáltal pedig a mélyebb, lelki, akár szakrális jelentéseknek is részesei lehetünk.

Az Élő Magyar Festészet 2022 című kiállítás három életkor szerint tagolt szekciója összesen több mint 100 hazai kortárs művész alkotását mutatja be. Három kurátor hívta meg az alkotókat, akik közül ketten, Horváth Dániel és Gaál József művészként és oktatóként válogattak, míg Verebes György, a művésztelep vezetője, a doyen korosztályt kiválóan ismerő festőként hívta meg alkotóit. 

A kortárs képzőművészet a korábban egymás után kifejlődött stílusok és technikák keveredését, egymásmellettiségét hozta el, amely a mostani három tárlaton is megmutatkozik, lehetőséget adva rá, hogy a most bemutatkozó alkotóról elmondhassunk valami közöset, valahogyan összefoglaljuk azt, ami a szemünk előtt megszületik. Számos irányzat és technika, különféle ábrázolásmód és tematika lép itt különleges párbeszédbe. Ábrázoló és nonfiguratív munkák, tárgyalkotó és konceptuális, önrefletív és individuális, különféle technikákkal készült festmények találkoznak. A több mint 100 művész közül, a bölcs zsűri választotta ki a három életkori kategória díjazott művészeit, Lóránt János Demetert, Regős Istvánt és Jagicza Patríciát. A most együtt látható alkotók két szolnoki helyszínén megszülető közössége olyan harmonikus festészeti élményt hozott létre, amelynek lényege a művészeti összetartozás és a festészeti alkotásokon keresztüli egymáshoz való kapcsolódás élménye.

Fazakas Réka

 

 

Hozzászólás