Közép-Magyarországi Képzőművészek Kiállítása – 1966

Írta: D. Fehér Zsuzsa

  A Közép-Magyarországi Képzőművészek kiállításán Bács-Kiskun és Szolnok megye képzőművészei mérik össze teljesítményüket. Munkásságuk közös gyökere az Alföld-élmény. A városokban és falvakban különböző életkorú és készültségű festők élnek, akik egyéniségük és festői karakterük alapján válogatnak a sokféle, kínálkozó motívumból. Az éggel ölelkező nagy síkságnak más és más színei, jelenségei villannak fel. A vásznon kialakuló új valóság formálásába a szüntelen változó és megújuló élet éppen úgy beleszól, mint a magyar és az egyetemes hagyomány. A környezet frissen felfedezett vonásai az embert is minősítik, s a jövőjét, munkáját okosan, értelemmel alakító ember befolyásolja a körülötte levő szűkebb-szélesebb világot. E folyamatos kölcsönhatásból a képzőművész a maradandót, az általánost emeli ki, azokat az eseményeket, eszméket, látványokat, amelyek segítségével a lényegről sok mindent el tud mondani. A kor és az ember szuggesztív összetartozása, a szocializmus tárgyaihoz vagy fogalmakhoz kötött szelleme a festő érzelmeinek szorításában kapja meg jellegzetes tartalmát. Így születik a jó mű, amely a jelenségek mélyére hatolva az egyszeri történésnél többet ragad meg és sűrített formai megjelenítésben összegezi tapasztalatait. A Szolnokon megnyíló tárlat legjobb képeit és szobrait ez az érzelmi azonosulás jellemzi. A festők — úgy tűnik — ismerik a természet minden mozdulását, árnyalt eszközökkel igyekeznek kibontani a tájak karakterét, érzékeltetni tudják az ember sorsát irányító erőket. A különböző évszakok megejtő színeffektusai, változó arculata nem vonja el figyelmüket a munkáról, a paraszti életforma tájat minősítő jelenlétéről, a megszokott mozdulatokban is új szépséget fedeznek fel. Így újul meg az évszázados tartalom, így találja meg minden korszak művésze az Alföld soha ki nem merülő témájában a maga mondanivalóját. Szembetűnő a témák ritmusos ismétlődése. Tavaszi vetés, vízparti lankák ligetes, erdős tájak bensőséges, modern romantikája, a mezőgazdasági munkajelenetek szélesebb, panorámikusabb feldolgozásával változik. A lírai ihletés valamennyi témában egyértelmű. Általánossá vált a gyöngéd, megértő közeledés a paraszti hétköznapokhoz, falusi utcákhoz, a gesztus néküli egyszerű jelenetekhez. De hasonló ellágyulás, jóértelmű megilletődöttség lopódzik be a lustán nyújtózó gabonaföldek, téli csöndben pihenő házak, tanyák látványába. A vidéki élet harmonikusabb oldala, a nyugalom, a mindennapi munka üteme nagyobb részt kapott a művek születésében, mint a természeti, társadalmi erők heroikus küzdelme, a belső dráma. Az egyik képen összefoglalóbb a formai traktálás, a másikon részleteken időzik el az ecset, megint máson hevesebb, szenvedélyesebb a motívumok élete. Ami közös bennük, az a meghitt hangulat, a néppel, a tájjal együtt élő művész titkos szövetségének a kisugárzása. Ennyiben talán kissé idillinek, konfliktusmentesnek látszik ez a képekbe lehelt világ: meghökkentő színkontrasztok, váratlan képkivágások ritkán állítják meg a nézőt, a szépségeszmény is a megszokotthoz igazodik. De veszít-e értékéből az a produkció, amely a látható jelenségekből, sokszor megörökített látványokból, a saját festői élménye szerinti újat igyekszik felszínre hozni? Semmiképpen. Ha a megjelenítés szuggesztív, inkább felejteti az emlékeket, felfrissíti és bővíti a régi művészi feldolgozás révén szerzett ismereteket. A tovatűnő benyomásokat esztétikai törvénnyé szilárdítja, vagy a szobrászatban az emberi viszonylatok kitapintásával együtt új téri összefüggésekkel gazdagít. S ez mindaddig érvényes, amíg egy másik alkotás még meggyőzőbb eszközökkel el nem homályosítja bennünk a művész által szuggerált képet. Az alföldi művészek útja a valóságtól a műig egyenes út. Van ennél bonyolultabb lehetőség is, ahol az érzelem helyett a gondolatnak, a tapasztalás helyett a tudatnak jut nagyobb szerep. A kiállítás anyaga a valóság kisebb metszetében keresi a teljességet, s ezen a tárlaton ennek az alkotófolyamatnak eredményeit, fokozatait és perspektíváját üdvözölhetjük. 

Hozzászólás