Tisztelettel köszöntöm a konferencia minden résztvevőjét! Izgalmas, inspiráló tartalom a konferencia ígérete, és az önmaga által definiált cél elérésén túl, bízom abban, hogy még egyszer annyi hozadéka lesz. Mire gondolok? A közösség erősödése, tartalmas beszélgetések, élmények, érzések Szolnokról.
Köszönöm, hogy itt vannak, és köszönöm a két nap előadóinak is, és az Akadémiának, hogy Szolnokra hozta a konferenciát. Mi szolnokiak tudjuk, hogy jó helyre, és bízom abban, hogy szombat estére teljes lesz az egyetértés e tekintetben is. Megtisztelő számomra, (hat évig voltam a város humán alpolgármestere) hogy néhány gondolattal elmondjam miért. Egy város fejlesztése többféle úton történhet, és lehet eredményes. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy ebben a városban a kultúra legszélesebben értelmezve nagyon meghatározó a fejlesztésben, Szolnokon otthon van a legtágabban értelmezett kultúra. Mára Szolnok védjegyévé vált gazdag kulturális élete. Különböző mérések mutatják országos helyünket is a kultúra területén. (És itt nagyon tág értelemben értelmezve a kultúrát: az általános iskolai rajzszakkörtől a kiemelkedő művészi teljesítményig, a gyermek néptánctól az európai szintű koncertig, vagy éppen sporteredményig – hisz nagyon tudatosan mindennek megvan a helye a városban, s ehhez csak gratulálni lehet.) Szolnok tudja azt, hogy nagyon jó befektetés a kultúrára szánt minden forrás. Olyan kulturális erőtérben történnek a humán fejlesztéseken belül a kultúra fejlesztési pontjai, amelyben jelen van: a lokálpatriotizmus, a művészetek, a sport, az épített örökség, helyi értékeink, szakmai intézményeink, az ott dolgozó szakemberek, a közös párbeszéd, a hagyományok tisztelete, a kultúrabarát önkormányzat, – hogy csak a leglényegesebbeket emeljem ki.
Elmondhatjuk, hogy mindennek szíve-lelke a művésztelep. A kolónia az itt élő művészekkel, Verebes György vezetésével, a hozzá kapcsolódó egyesülettel izgalmas, örömet adó, csodálatos hely a város és térsége közössége számára is. A kiváló művészek munkája, remek közössége sugárzik a városra, és bízom abban, hogy azon túlra is. Önök közül sokan jól ismerik, hiszen rendszeres látogatói, szakmai kötődések, barátságok kötik össze önöket. Megnyugtató mutató, hogy a konferencia előadói közül én magam is öt emberről is tudom, hogy kiállítóként, fesztiválok és ünnepek résztvevőjeként vagy előadójaként járt már a telepen és a városunkban. Aki ma először van itt, bízom abban, hogy ismételten ellátogat majd hozzánk. 121. születésnapját ünnepelte idén Szolnoki Művésztelep. A művésztelep mai nemzedéke méltón tekinthet vissza – az elődök erős alapot tettek le. Kiváló elhatározás volt a művészeti egyesület és a Kolónia létrehozása. A magyar jellemnek, népéletnek és szokásoknak kultuszát kívánjuk az „aranykalásszal ékes rónaság”, a magyar Alföld legmagyarabb vármegyéjének központjában meghonosítani, hogy annak tűzhelyén a magyar styl hódító fegyverré izmosodva, helyet követelhessen magának, a nemzetek művészetének iskolájában s világgá terjedt családjában.” Lipich Gusztáv szavait idéztem, akinek emléktábláját L. Simon Lászlóval avattuk. A jelenkor művészei méltó utódai: August von Pettenkoffennek, Bihari Sándornak, Fényes Adolfnak, Szlányi Lajosnak, Aba Novák Vilmosnak, Zádor Bélának, Pólya Tibornak, és hosszasan folytathatnám a sort a jelenig. Tény, hogy ma is fénykorát éli a telep. Összekapcsolódik a múlt, a jelen és a határozott jövő. Ismét nagy változáson ment át a kolónia, hisz megújultak a műteremlakások, korszerűsítették az épületeket, új fogadóépület épült.
Látogatóközpont is létesül, a művésztelep kertjében, az egykori szolnoki vár területén. Itt meg tudjuk mutatni a szolnoki vár maradványait is. A beruházásnak jelentős idegenforgalmi céljai is vannak, ezekhez a művésztelep is igazodik. Egyik épületünk tetőterében campus jellegű szálláshelyeket alakítottunk ki, ahol a szimpóziumainkra, és alkotótáborainkba érkezőket szállásoljuk el. Ezzel olyan rendszer állt fel, ami Európában is egyedülálló. Ezt nem én mondom, hanem azok a művészek, akik Szolnokra látogatnak. Magyarországon egyáltalán nincs ilyen adottságokkal rendelkező alkotóművészeti helyszín, de Európában is nehezen találni hasonlót.
Ennek a tervező munkának, és a kivitelezés folyamatának is aktív felelős közreműködője Verebes György. Köszönöm Gyurinak és feleségének, Editnek valamint a művésztelep minden alkotójának az értékteremtő, kulturális szervező munkát.
Verebes György Munkácsy-díjas és Érdemes művész fogalmazta meg – a művésztelep Szolnok szíve – az itt alkotó művészek már önmagában adják az a szintet, amiért nagyon becsülni kell a művésztelepet. De hatása ennél sokkal-sokkal több. Szerteviszik az országban, világban városunk jó hírét. Rendre olvashatunk a művésztelep alkotóinak kiállításairól itthon és a határon túl. De vissza a művésztelep jelenéhez – A jelen művészei művészetükkel, a városi közösségében elfoglalt helyükkel, a kapcsolódásaikkal, elhivatottságukkal kiváló alapot építettek a jövőnek. Néhány szubjektív gondolat, mi is a művésztelepünk különös csodája?
A művésztelep nagyra becsüli a közönségét is.
· Közösséget hozott létre benn is, kinn is,
· Generációkat kapcsol össze,
· Aktív részese a város életének,
· Eleven közeg,
· Átjár a művészetek között (képzőművészet, zene, irodalom, film, táncművészet),
· Integratív szerepe van,
· Hazai nemzeti, és nemzetközi megbecsülést vívott ki,
· Szerteágazó kapcsolatokat erősít,
· Szellemi műhely,
· Szeretetteljes közeg,
· Inspirál, energiát és tartást ad.
Sorolhatnánk tovább a művésztelep különlegességét adó tényeket.
Hála és köszönet mindezért.
A fentiekben is óriási szerepe van a Művésztelepnek, és a Művésztelep közösségének, és vezetőjének Verebes Györgynek. Verebes György, mint festőművész önmagában óriási érték. Én már feltettem neki is kérdésként, magam is foglalkoztam a gondolattal, hogy milyen áldásos komplexitás, ha az alkotóművész kiváló közösséget kovácsoló vezető, remek szervező, értékvezérelt iránymutató, együttműködő, széles látókörű, szeretetteljes ember, hogy csak néhány jellemzőt ragadjak ki. Valószínű mindez és még sok minden más is kell ahhoz, hogy az alkotóművészet mellett mai kifejezéssel élve ilyen hatalmas portfóliót vigyen. Gyuri 2002 óta él a művésztelepen, és vezeti is. És emellett a tanítás, a zene, a publikálás élete része. Csakúgy, minta díszletervezés, belsőépítészet, színházi díszlet.
Szellemi kitalálója és alapító tagja a Szolnoki Képzőművészeti Társaságnak, 2013-ban a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumi tagjává választották, 2017-ben annak elnökévé.
Azt hiszem az egyetlen ember Magyarországon, aki kétszer vehetett át közössége nevében Magyar Örökség díjat: amikor a művésztelep kapta, és amikor a Magyar Festészet napja lett méltó a Magyar Örökség Díjra.
Mindezeken túl egy erős KOVÁSZ művészetek között, közösségek között, emberek között, generációk között. Ha megnézzük a 121. születésnapot ünneplő Művésztelep Artjáró fesztiváljának programját, látni azt az igényes sokszínűséget, műfajgazdagságot, amire azt mondhatjuk ez Szolnok.
Ez Szolnok, ez a város, ahol a lakók számára NONSZTOP hozzáférhető az igényes kulturális lehetőség.
Csodálatos gazdagság – amiért csak hálásak lehetünk, köszönet érte.
Ahogyan már olvashattuk a művésztelep nagyra becsüli s közönségét is, az idelátogatókat. Verebes Ernő Senkim földje kötetében a következőket írja: „Egy műalkotás mindenféle szempontból a befogadó és a mű között valósul meg, vagyis annak esztétikai értéke ugyanúgy függ a befogadótól, mint magától az alkotástól.” Ez a kölcsönösség, és a felvillantott értékek mutatják, miért is van nagyon jó helyen ez a konferencia városunkban.
Tartalmas két napot kívánok, és visszavárjuk a konferenciát, minden vendégét szeretettel.
A mai nap egyik előadója L. Simon László Akadémiai székfoglalójához is tisztelettel gratulálunk. Személyesen ugyan nem voltam jelen, de átjött a fotókon keresztül is a hangulata.
