GALÉRIA – LXVII. évfolyam, 5. szám, 2023. február 3.
2021-ben a szolnoki Damjanich János Múzeum jelentetett meg összefoglaló kötetet a Barcsay-díjas festőművész eddigi munkáiról (Különös csendek), amelyben Képiró Ágnes A csend – a hiány többletművészete című esszéje és egy interjú olvasható. Az alkotásokban a hiány annak ellenére kézzelfogható, hogy a narratív tartalom elkerülése mellett a tárgyegyüttesek rétegenként felépítve adják azt a minden esetben egyedivé nemesülő optikai színkombinációt, amiben a konkrét textúra föloldódik a fény csökkenésével, vagy éppen annak túlzott jelenlétében. A képcímekben hivatkozott festőegyéniségek, mesterként tisztelt alkotótársak, irodalmi szerzők, filozófusok, zeneszerzők mind a szellemi társkeresés különböző fázisait jelenítik meg, rajtuk keresztül Mark Rothkóig, Agnes Martinig, Vilhelm Hammershøiig, Alexandre Hollanig követhető Király György dialógusainak másik pólusa. Faábrázolásai tájba helyezett individuumokként ugyancsak karakteres, magányos egyéniségek, amelyek kiegyensúlyozzák a mindennapi tárgyakból kialakított csoportok leíró tényközléseit. Az absztrakció a befogadóban zajlik, amikor a ráközelítés és az eltávolodás ideális mértékét kutatja. A Csendek sosem harsány, ám néhol kemény árnyakat, éles kontúrokat felvonultató rajzolatai minduntalan váltakoznak az időben és térben eltűnő, elbújó, alig kivehető mintázatokkal, a sosem egyforma ismétlődésekkel. Az alkotói folyamat különböző fázisai egymást erősítve, majd egymásra reflektálva, meleg, forró és jéghideg pigmenteket felvonultatva tárulnak a néző elé. Hol éles határozottsággal, hol kifakult, bársonyos textúrával, keretek közé zárt végtelenség, nyugtalan kiegyensúlyozottság, kiürült telítettség vagy éppen mindent szétfeszítő néma hiány tükröződik. A hiány mindent be- és kitölt, kiszorítja a teret magát, elfedi, amit felfedni szándékozik, elsimítja, ami megnyomorodott, kicsorbult, minden kifacsarodott testnek a legszebb vagy éppen a legtragikusabb olvasatát mutatja föl. A különböző technikák variációjával az ismétlődő témák véget nem érő sorozattá formálódnak. Hiába tűnik jegyzetnek, vázlatnak egy-egy kisebb méretű grafika, a monumentálissá növelt olaj-vászon kép más és más arányokat igényel, zsugorodik a tér, míg megnövekszik a létrehozáshoz és a befogadáshoz szükséges idő. Megszólít-e minket ez a csönd, ez az elmélyülés?
https://www.es.hu/cikk/2023-02-03/faludy-judit/kiraly-gyorgy-munkaihoz.html
