Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szervezete művészei – 1982

Kortárs képzőművészetünk folyvást változó, dinamikus sajátossága alig teszi lehetővé az egyidejű összkép megrajzolását. Optimális igényű és lehetőségű vizsgálatok is csak tendenciák jellemzésére vállalkozhatnak. Bonyolítja a kérdést a publikusság egyenetlen volta, illetve a művészeti írók, kritikusok által „köztudatba” emelt művészeti értékek és a ténylegesen létező magyar képzőművészet közti szakadék. Ennek egyik oka a könyvkiadás, lapszerkesztés, tömegkommunikációs központok és a művészetet szervező-befolyásoló intézmények fővárosi monopóliuma. Ami önmagában még nem jelentene problémát, ha megfelelő arányban terjedne ki érdeklődésük vidéken élő művészek megnyilvánulásaira, képző- és iparművészetünk vidéki életjeleire. Amíg azonban ez korántsincs egyensúlyban, minden lehetőséget meg kell ragadnunk önmagunk megismertetésére, megmutatására. A felszabadulás után újjáalakuló képzőművészeti élet organizmusában a vidéken élő alkotók először a Képzőművészek Szabad Szakszervezete, majd az 1949-ben életre hívott Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége megyei munkacsoportjainak keretében folytatták tevékenységüket. Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szolnok megye művészeit először a Kelet-magyarországi Területi Szervezet tömörítette, 1964-től rendezték közös tavaszi kiállításaikat, intézték szervezeti ügyeiket. Az igen nagyterületet és sok művészt jelentő három megye közös művészeti programjának,  ügyintézésének bonyolítása azonban túlságosan nagy feladatnak bizonyult, így 1966-tól az újjáalakult Közép-magyarországi Területi Szervezethez már csak Bács-Kiskun és Szolnok megye képző- és iparművészei tartoznak. A területi szervezet kiállítási programja korántsem jelenti a két megyében folyó művészeti élet egészét. Az itt élő alkotók közül sem tartozik mindenki a szervezethez, viszont kérheti felvételét az a művész is, aki bár nem ezen a területen él, de szemléletében az itt dolgozó művészekkel érez közösséget. A területi szervezet kiállításai mellett mindkét megyében gyakorlattá vált az évi megyei összegezés is, ahol a területi szervezeten kívüli, de az érintett időszakban ott alkotó művészek is bemutatják munkáikat. (Vendégművészek, ösztöndíjasok, pályázati díjazottak stb.) Emellett a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep, a néhány esztendeje működő Kerámia Stúdió, a Szolnoki Művésztelep vendégműtermei, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Szolnok megyei alkotótáborai olyan programokkal szolgálnak, amelyek kiegészülve több, egyéb kortárs művészeti megnyilvánulással gazdagítják a két megye képző- és iparművészetének eleven összképét. A Közép-magyarországi Területi Szervezet a tevékenységükkel, szemléletükkel hosszabb időre ehhez a földrajzilag elhatárolt területhez kötődő művészek hivatalos szervezete. A közös tevékenység (tizenöt esztendeje alatta változó tagnévsor szerint alakult a szervezet művek sorával vázolható arculata. Jellegét tekintve a kezdeti festészeti túlsúly kiegyenlítődött a fiatal szobrászok és grafikusok bekapcsolódásával, a legutóbbi tárlatokon pedig már az alkalmazott grafika és a kerámia is helyet követelt. Nyilvánvalóan összefügg a műfaji gazdagodás azokkal a feltételekkel, amelyeket egy-egy olyan lehetőség biztosít, mint a Pannónia Filmstúdió kecskeméti részlege, ahol több fiatal, koncepciózus grafikus dolgozik, a Kerámia Stúdió, egy-egy országos vagy éppen nemzetközi jelentőségű alkotótábor, rendszerességgel rendezett országos kiállítás, a végzett főiskolások számára alapított kecskeméti ösztöndíj, vagy a szolnoki kolónián biztosított vendégműterem. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szevezete földrajzilag a Duna—Tisza közéből a két megye által elfoglalt részeket érinti. Szolnokon, ott is elsősorban a közel nyolcvan esztendős művésztelepen, Kecskeméten, Baján és Jászberényben dolgozik jelentősebb számú művész. A területi szervezet többi művésze a megyék területének más városaiban, községeiben él, a megyeközpontok „műhelyein” kívül, egyénileg alkot. Munkásságuk az évi tavaszi, illetve nyári közös tárlatokon kap nagyobb nyilvánosságot. A területi szervezet tagjai között szerepel az a nemzedék, aki még a két világháború között végezte művészeti tanulmányait, azok, akik felszabadulás utáni, induló oktatási rendszerünk első diplomásai voltak, s a legfiatalabb művészgeneráció is. Mind a plasztikai, festészeti, mind a grafikai összképre általában jellemző a természeti környezet inspirálta realista szemlélet, de éppúgy ismerünk elvont formai megoldásokat mind a plasztika, mind a festészet terén. Nem beszélve a főként gondolati irányban működő sokszorosított grafikáról, s az alkalmazott grafikai a kerámia sajátos területű, szemléletű térhódításáról. A területi szervezet tevékenysége, művészeti összképe természetéből adódóan állandóan változó, mint ahogyan tagjainak névsora sem lezárt, végleges. Művészetük is évről évre alakul, gazdagodik, tükrözi és sajátos egységében sűríti kortárs képzőművészetünk alapvető tendenciáit.

EGRI MÁRIA  művészettörténész

Hozzászólás