SZOLNOKI MŰVÉSZTELEP

Péter Lászlónak Az ember úgy veszi birtokba a világot, hogy elnevezi. Nevet adni pedig annyi, mint ismerni, a megismerés tényét tudatosan és akaratlagosan kinyilvánítani. A névadás az elme legfontosabb, legnagyobb erejű gesztusa. Olyan, mint ösvényt vágni a vadonban, a patakot öntözőcsatornába terelni, betörni a zabolátlan mént. Nevet adni annyi, mint…

Csurgai Ferenc művészetéről Egy képet nézek. Nem tudom, fénykép-e vagy grafika, de hamarosan rájövök, hogy mindegy. A felület lassan, ütemesen lélegzik, sóhajt, mintha félénken panaszkodna, aztán hirtelen felsikolt, szilánkokra törik, alázuhan valami sűrű éjfekete morajlásba, és onnan gömbölyödik elő megint óvatosan, hogy könnyezve felkínálja magát mindenféle feszítő, hasító hangzatoknak, amik…

Gondolatok Györfi Sándor rajzai kapcsán Mindenki a böllérre várt, az egész társaság, szomszédok, ismerősök, azok, akik csak bámészkodni jöttek ezen a fagyos januári reggelen a keresztapámék udvarába, vagy csak azért, hogy felhajthassanak egy jó kupica kisüstit a novemberi főzetből, miközben hosszasan tárgyalták, hogy a késés bizonyára az éjjel lehullott hó…

(Háy János Háyland című könyvéhez) Miért van szükségem erre a könyvre? A kezembe vettem, és végigsimítottam a fedelét. Még nem lapoztam fel, de valahogy már akkor biztosan tudtam, hogy mit, vagy még inkább kit találok majd benne. Nem is tévedtem. Otthonos érzés, mint amikor az ember idegen helyen ismerősre bukkan.…

Képzelt megnyitóbeszéd Tandori Dezső fiktív kiállítása elé Szeretettel üdvözlök mindenkit! Vegyék szemügyre a rajzokat, és kérem, hogy mielőtt komolyabban elmélyednének bennük, gondoljanak át néhány dolgot! Én is ezt tettem, amint ezt a megtisztelő felkérést megkaptam, és be kell vallanom, végül minden másképpen alakult, mint ahogy terveztem. Az történt ugyanis, hogy…