Verebes György: Amit kell, és amit nem kell mondani

Csurgai Ferenc művészetéről Egy képet nézek. Nem tudom, fénykép-e vagy grafika, de hamarosan rájövök, hogy mindegy. A felület lassan, ütemesen lélegzik, sóhajt, mintha félénken panaszkodna, aztán hirtelen felsikolt, szilánkokra törik, alázuhan valami sűrű éjfekete morajlásba, és onnan gömbölyödik elő megint óvatosan, hogy könnyezve felkínálja magát mindenféle feszítő, hasító hangzatoknak, amik…

Continue Reading

Verebes György: Ilyen egyszerű

Gondolatok Györfi Sándor rajzai kapcsán Mindenki a böllérre várt, az egész társaság, szomszédok, ismerősök, azok, akik csak bámészkodni jöttek ezen a fagyos januári reggelen a keresztapámék udvarába, vagy csak azért, hogy felhajthassanak egy jó kupica kisüstit a novemberi főzetből, miközben hosszasan tárgyalták, hogy a késés bizonyára az éjjel lehullott hó…

Continue Reading

Verebes György: Wie geht’s vigéc?

Képzelt megnyitóbeszéd Tandori Dezső fiktív kiállítása elé Szeretettel üdvözlök mindenkit! Vegyék szemügyre a rajzokat, és kérem, hogy mielőtt komolyabban elmélyednének bennük, gondoljanak át néhány dolgot! Én is ezt tettem, amint ezt a megtisztelő felkérést megkaptam, és be kell vallanom, végül minden másképpen alakult, mint ahogy terveztem. Az történt ugyanis, hogy…

Continue Reading

Gaál József: Lélekmértani tablók labirintusában

Szurcsik József kiállítása a Szolnoki Galériában Ha valakit régóta és közelről ismerünk, természetes módon elfogulttá válunk. Egy kicsit távolabbról kellene szemlélni Őt, főleg ha egyedien sajátos világa van, de művészeti stílusa, lelkülete már évtizedek óta szinte természetes része életemnek. Harmincöt éve figyelhettem közelről Szurcsik József munkáját – együtt voltunk műtermekben,…

Continue Reading