Varga-Amár László tárlata Szolnokon
Cs.Tóth János írása
Nem kedvez a nyár a képzőművészetnek, mert záporos viharok és füllesztő kánikulák váltják egymást…
Ezért is jó gondolat októberben tartani a Magyar Festészet Napját szerte a hazában. Programok sokasága várja a képeket szerető közönséget. Totális vizuális képözönből válogathat a publikum. Nézzünk körül a Tiszántúl megyei jogú városaiban. Hódmezővásárhelyen nemrég nyílt az Őszi Tárlat és adott a fiatal alkotók bemutatkozási lehetősége a Tornyai Múzeumban. Békéscsabán magyar-román kulturális szakemberek tanácskoztak tegnap a múzeumok kiállításairól valamint este egy helyi alkotó művészi megnyilvánulásának lehettek szemtanúi a vendégek. Szegeden két hetven éves festőnek rendeztek kiállítást. Debrecenben a Modem még mindig keresi a helyét, mert egy múlt századi német fotósnak rendeznek kiállítást éppen ezen a héten. Ennek ellenpontozására tizennégy helyi festő az egyetemen tart tárlatot a Festészet Napja alkalmából. A nyírségi megyeszékhelyen pedig három alkotó tárlata látható a Nyíregyházi Városi Galériában. Ebből a körképből kitűnik, hogy Szolnokon a leggazdagabb az események sora, hiszen már kedden elkezdődtek a programok. Van Huszárik Zoltán rajz kiállítás és hozzá stílszerűen kapcsolódó Csontváry filmvetítés. Nagyszerű dolog, hogy bevontak magán galériát is a rendezvények sorába. Ma pedig, szinte óránként tudunk újabbnál-újabb és egyedibbnél-egyedibb művészekkel ismerkedni. Azért fontos ezeket a fórumokat megemlíteni, mert sokszor elfelejtkezünk arról, hogy a közönség is a nemzeti kultúra része. A nézők viszik tovább a gondolatot, amit az alkotók elindítanak a műveikkel. Sőt a társművészetek, a zenei, az irodalmi alkotások interpretálása is színesíti a hangulatot, segíti a befogadást. Főleg akkor, ha azt tapasztaljuk, hogy a festmények nagyon megérintik a nézőt, hatnak rájuk: megrendültséget, felemelő érzést váltanak ki belőlük. Természetesen ki-ki a maga módján képes befogadni a festményeket, grafikákat, attól függően, sikerült e megszólítani a műalkotással. Ráadásul a képzőművészet régóta nem játszott olyan kiemelkedő szerepet a művészetben, mint a XXI. században, mert a reneszánsz óta a vizualitás nem hatotta át ennyire az emberek mindennapjait.
Méltán illenek ide Varga-Amár László festőművész képei, mert olyan művészi gondolatot hordoznak, amelyek segítenek abban, hogy földi életünket tisztábban, érthetőbben és élhetőbben lapozzuk végig. Szőnyi István szavait idézem: ”Látnunk kell, hogy a művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulhantó módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül az képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt alkosson.” Márpedig kiállítónk önálló stílussal, néha kissé bizarrnak tűnő műveivel egyedi a magyar képzőművészeti élet palettáján. 1979-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kokas Ignác szakmai útmutatásai alapján. Egy évig mesterképzős volt, majd a független művészi lét közepette építette művész oeuvret. Pályakezdésekor, a hetvenes években már lehetett szabadabb gondolkodásmódot, nyitott szellemet tapasztalni. Az egész generációja vonzódott a sokműfajúsághoz, Varga- Amár László fegyvertárában is voltak ilyen próbálkozások, de ő kitartott a szakmailag tiszta tételeknél. Táblaképet festett és máig tartó folyamatossággal jelen van művein a figura, bár monokróm munkákkal és grafikákkal is színesítette eleinte repertoárját. Megjegyzendő életútjából, hogy díjakat nyert Rómától Szombathelyen át Szolnokig. A mai tárlat is egy ilyen elismerésnek köszönhető. Több mint száz egyéni kiállításon van túl. Egy időben a jelenlegivel, Budapesten az Erkel Színházzal szemben lévő Piano Art Galériában vannak most kiállítva képei. Mind ezt azért bírja energiával, mert a művészet jelenti számára az éltető elemet.
Mindig kutat, keresi az experimentális, a filozofikus megoldásokat. Szinte kézzel foghatóan illetve szemmel láthatóan végig akarja próbálni a különféle kombinációkat, amelyek új formai lehetőséget és ez által új gondolatiságot nyújtanak művészi üzenetéhez. Egyszer, már-már a szimmetriakutatás egyik apostolának tűnik, máskor meg éppen a dőlés, valamint az ebből adódó kompozíciós helyzet érdekli. Érett alkotó, amit számos elismerés mutat: 2005-ben a Magyar Kultúra Napján a Kölcsei-díjat, 2017-ben Magyar Arany Érdemkeresztet, az idén pedig a Munkácsy-díjat kapott. Nem hihető, hogy hátra dől majd, mert az összes lehetőséget kimerítette, ami a festészetének megújítását szolgálja. Volt már nylon, toll, gumi, fólia, haj, művirág is művein. Túlságosan nagy cikkcakkokat nem ír le életútja, mert valamiféle szerves egységet mutatnak fel képei. A nagyméretű kompozíciókat számos alakalommal érezte adekvát formának gondolatai kifejezésére. A könnyednek ható, lebegő műveket is gondos és aprólékos munka jellemzi. Nem fest úgynevezett fő műveket, mert profi, aki minden nap alkot. Néha kifejezetten egy tematika alapján készített sorozatokat, mint a Bem-szarkofág esetében ez tetten érhető. Majd megjelent a magányos figura művészetében, amelyik a mai napig elkíséri motívumként, szimbólumként. Aztán a fejvariációk szolgáltak témául mondandóként. Geometrikus felfogású munkák is kikerültek kezei közül. Ezen a kiállításon szemléletesen láthatjuk az utóbbi évek/évtized legkarakteresebb munkáit.
Művei az úgynevezett megfogalmazhatatlanról hoznak hírt, az az, hogy ő megfogalmazza képileg a saját elgondolását, ami nyitott könyv a befogadó számára. Kompozíciói azt sugallják, hogy kettős időben élünk. Egy megfoghatóban és egy, olyanban, ami feltárásra vár. Ez belső feszültséget okoz. Ezzel magyarázható, hogy különös, egyszerre letisztult és nyugtalanító képek eredménye ad módot a dekódolásra. Ebben a szellemben alkotta a Nők metafizikus térben, a Dőlő figura rózsaszín foltokkal, Égett figura és az Árnyékra dőlő figura felhőjátékokkal című képeit. Felületei mindig mívesen képzettek és összhatásukban átgondolt alkotásként jelennek meg előttünk. A madártoll sajátos mibenléte ihlette a következő kompozíciókat: Tollas akt, Tollrevorverek virágokkal, Tollas büszt Necker kockával, Négy fekete madár. Átírt önábrázolással saját festői személyiségét keresi. Nem abban az értelemben, hogy másolni, utánozni akarná magát, hanem hogy egy másik bonyolult rétegzettségben mutassa fel lelkiségét. Művészi igényessége itt is megmutatkozik, mert az örökös elégedetlenség hajtja előre és így mindig más variánsokat prezentál. Ilyenek az Önfigura oszlopok között, a Fej vagy írás, Umbra fej áttörésekkel, Nagy szürke fejsor vagy a Kék süllyedő fejek megnevezésű kompozíciók. A fájdalomtól a boldogságig mindennek helye van az eddigi életművében. Varga –Amár László ellenállhatatlan szándékkal a festészet fennhatósága alá akarja vonni az egész világot. Ezért van itt a helye a Magyar Festészet Napján 2019-ben!
Cs.Tóth János
