Varga Bótos Anna: Éljen a művészet!

Megjelent az artnews.hu-n 2018. 10. 24-én.

Éljen a művészet! – a Képzőművészet Ünnepe Szolnokon

Szolnok, az alföldi festészet patinás bölcsője a nagy múltú, immár 116 éves művészteleppel és a körülötte csoportosuló képzőművészekkel, rangos színházával, kiállítótermeivel, rendezvényeivel már nem csak regionális központ, hanem az ott élő és dolgozó művészek, művészeti vezetők és városatyák egy irányba ható, egy cél felé mutató összefogásának, határozott fellépésének, a fiatal generáció felkarolásának köszönhetően mára már országos jelentőségű kulturális és művészeti centrummá nőtte ki magát. A szolnoki kulturális események visszhangja elérte a nagy országos és  fővárosi művészeti fellegvárakat is, s többé már nem a provincia megnyilvánulásának, hanem színvonalas élményeket jelentő országos eseménynek számít egy-egy szolnoki tárlat, színházi premier, művészeti ünnep vagy fesztivál.

A Képzőművészet Ünnepe Szolnokon eseménysorozatra október 12. és 20. között került megrendezésre. Középpontja és mozgatója a Szolnoki Művésztelep alkotógárdája és vezetősége, élükön Verebes Györggyel, a művésztelep művészeti vezetőjével, a Szolnoki Művészeti Egyesület  alapító tagjával, aki egyben az Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke is. Bár a művésztelepen éppen javában tartanak az intézmény fennállása óta a legnagyobbnak, legátfogóbbnak és legmélyebbnek nevezhető felújítási és rekonstrukciós munkálatok, amelynek során a középkori szolnoki vár falai is feltárásra s közszemlére kerülnek, így az ünnep képzőművészeti eseményeinek fókusza ideiglenesen a művésztelepről áttevődött más helyszínekre, de maga a szervezőgárda maradt a régi s a kiállító művészekkel karöltve továbbra is töretlenül munkálkodtak az esemény sikerén. A Szolnoki Képzőművészeti Társaság immár hagyományt teremtett azzal, hogy minden évben megrendezi a Képzőművészet Ünnepét Szolnokon a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozat keretében és az Alexandre Trauner At/Film Fesztivál társrendezvényeként, rendkívül gazdag programfolyammal, egyidejűleg több helyszínen és időpontban. Az eseménysorozat október 12-én kezdődött, s több mint egy héten keresztül számos kiállítással, installációkkal, kapcsolódó programokkal és díjkiosztó gálával ünnepelte a képzőművészetet.

Csaknem hat művésznek nyílt egyéni tárlata, ezen kívül két nagyszabású csoportos képzőművészeti kiállítás hivatott szélesre tárt kapukkal bemutatni nemcsak a szolnoki, hanem az ország különböző részeiben dolgozó festőművészek, grafikusok és szobrászok legfrissebb munkáit, teret adva ezzel annak, hogy megítélhetők, megfigyelhetők lehessenek a legmarkánsabb jelenkori  képzőművészeti tendenciák, irányzatok, hogy körvonalazódjon, mi foglalkoztatja a legjobban a kortárs művészeket, milyen válaszokat adnak a körülöttünk kavargó világ kihívásaira, merre mutatnak útkereséseik, tudnak-e még újat mondani a nagyközönségnek, tudják-e még alakítani a szemlélődő, befogadó közeget, tudnak-e gyorsan reagálni a változásokra, képesek-e maguk is változni, átalakulni, s milyen szerepet töltenek be a kortárs művészet egészében? Megannyi életbevágó kérdés, amire a legszembeötlőbb választ talán az eseménysorozatra érkező érdeklődők hatalmas serege adta meg jelenlétével. Ezek szerint a művészetek, ezen belül a képzőművészet iránti érdeklődésre még mindig lehet számítani, van tehát értelme a munkának, mert van értő és nyitott befogadó közeg.

Az ünnepi kínálatból jómagam az október 20-i, szombati záró eseménysorozaton vettem részt. Erre a napra koncentrálódott az események többsége, két egyéni tárlat és két csoportos kiállítás megnyitója a díjátadó gálával egyetemben, s ezen a napon jöttek legtöbben a fővárosból is, és az ország más részeiből, a sajtó és a szakma képviselőin túl a művészetek lelkes szerelmesei.

Sinkó István grafikusművész A japán kert árnya címmel egy 15 darabból álló akvarellgyűjteménnyel rukkolt ki a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény Művészeti Szalonjában.  Szávai István rajztanár megnyitójában a művész kiemelkedő tanári erényeit is méltatta, hiszen mély nyomokat hagyott benne a vele való első találkozása a Szegedi Tanárképző Főiskolán, az akkori beszűkült világ kisszerűségének szűk kereteit feszegető erőteljes és határozott egyéniségével, energikusságával, egy értékőrző jövő ígéretével. A tudattágító munkálkodás azután egész életének része lett. Tanítványaira irányított figyelme meghosszabbított karokként szinte még ma is érezteti hatását növendékei körében. Eleinte a festményeit is ilyen meghosszabbított karokként használta – hangsúlyozta Szávai István. A művész munkáival fejezte ki, mit gondol napjainkról, amit egyfajta orgia utáni állapotként definiált, a tudattalan ösztönök uralta felszabadultság állapotaként. S miután végigjártuk a tárgyak, a jelek, az üzenetek minden ösvényét, ágát-bogát, felmerül a kérdés: mit tegyünk az orgia után. Józan ésszel próbálja a tudat szabadságának az útját keresni, s a nézőnek is az lenne a dolga, hogy ezzel a szemlélettel a tarsolyában a való keresésére induljon. Kiállított akvarelljein a pasztell, a szürke-fehér kombinációk, a fekete-piros párosítás színvilágában egyszerű eltolt, torzított négyzetekkel fókuszál valamire, valamiféle leegyszerűsített szubsztanciális lényegre, az általa fontosnak tartott valóságra.

A másik egyéni kiállító, Szabó Tamás Munkácsy-díjas képzőművész, akinek a tudat és tudattalan határait feszegető tematikus festményei és szobrai a könyvtár Verseghy Termében kaptak nyilvánosságot. A tárlatot megnyitó Verebes György a saját benyomásait, személyes vonatkozásokat összegezve rámutatott, hogy már évek óta nagy tisztelettel figyeli alkotótársa munkásságát, s fel is használja azokat az élményeket, amelyeket munkáiból merít, s amelyek számára nem kifejezetten a művészet területéről származnak. Mind a témájuk, mind az erőteljességük, s az érzések árnyaltsága számára mellbe vágó, meghökkentő. Olyan benyomások érik ezáltal, amelyek nem a képzőművészet talajáról származnak. Szerinte a legmélyebb művészet az, amely az ember egzisztenciális kérdéseinek mélyére hatol. Létkérdésekről, önazonossági kérdésekről szól, ami a művészetet komolyan művelők számára a művészet alapját képezi. A művészet az egyenlő a megmutatással. Azok a művek, amelyek nem képesek az őseredeti létkérdéseket megmutatni, talán nem is tekinthetők műalkotásoknak. A művészeten kívül talán nincs is a világon még egy olyan eszköz, amely azokat a folyamatokat, amelyeket e karizmatikus pillanatokban átél az ember, vissza tudja tükrözni. Mindez még akár a vallások funkcióját is felülmúlja. Az önmagunkkal megvívott harcoknak olyan megnyilvánulásai ezek, amelyek megrázó ereje szembeötlő. A kettős én című sorozat ezt jól példázza. A másik sorozat a Tanú. Itt a kinagyított arcokon nagy hangsúlyt kapnak egyes részletek, mint az orr és a száj, mint valami szelepek, amelyeken keresztül a testünk a külvilággal érintkezik, s tanúi annak, hogy nem végződünk a testünk határainál. Az érzékelés jelen van a tudatban, amely a külvilág tanúja. Nem szükséges ehhez, hogy megjelenjenek a vásznon tájak, szobabelsők, fák, virágok, bokrok, vagy fegyverek, elég ha megjelenik egy forma, amelynek nincs egyénisége, de személyisége van, s ez a mi személyiségünk is. Egy energiával telt ember személyes harcainak dokumentációja a tárlat, ami elvezet ahhoz, hogy valahol az álom és az ébrenlét határán ezeket a lényeket önmagunkban is felfedezzük. – világított rá Verebes György alkotótársa művészetének belső lényegére. A képeken kívül Szabó Tamás négy kisplasztikája is látható. Jellegzetességük az első látásra meghökkentő erős kék szín. A kiállításmegnyitón Varga Erik Riki különös, ősmagyar dallamvilágra komponált zenéje segítette a transzcendentális ráhangolódást a művek befogadására.

A csoportos kiállítások, a beérkezett munkák nagy száma miatt, két helyszínen tekinthetők meg. A Rész és Egész című képzőművészeti seregszemle keretében az V. Szolnoki Bronzszobrászati Szimpóziumnak, valamint a Rész és Egész képzőművészeti kiállításnak az Aba Novák Agóra Galéria és a Szolnoki Galéria adott otthont. Hangvételük és mondanivalójuk alapján hangolták és rakták egymás mellé a műveket a kurátorok. A bronzszobrászati tárlat kiállító művészei: Baráth Fábián, Boros Miklós János, Gergely Réka, Gilly Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, Szabó György, Gálhidy Péter, Székó Gábor, Kotormán Ábel. Az eseményt megnyitó Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész rámutatott, a szimpózium fő célja, hogy ne az anyagi érdekeknek, hanem a belső indíttatásból alkotó művészek törekvéseinek adjanak prioritást és lehetőséget, nemcsak a közös helyen való munkára, hanem a szakmai és filozófiai megmutatkozásra is. A bronzra kiváló öntési tulajdonságai miatt esett a választás, s főleg kisplasztikák készültek. Témáit tekintve igen sokrétű a kiállított anyag az alkotói személyiség függvényében: vannak természeti jelenségekre fókuszáló, organikus formák, keleti, japán hagyományvilágtól kölcsönzöttek, a forma és vetülete harmóniáját hordozó tárgyak, egyiptomi istenségeket idézőek, vannak asszociációs rendszert alkotók, emberi drámákat felelevenítők (Ikarosz). A műveket a nem egyszer nyelvi humorral és leleménnyel megválasztott címeik viszik még közelebb a nézőkhöz. A szimpózium 2018. december 16-áig tekinthető meg.

A Rész és Egész képzőművészeti seregszemle címének és tematikájának értelmezésekor Wehner Tibor művészettörténész rámutatott, hogy a tárlat a jelenkori helyzetre reflektáló gondolatokat lett volna hivatott bemutatni. A művészek azonban benső indíttatásukból a saját életművüket építik és a saját problémájukkal foglalkoznak, ezáltal a látogató átfogó képet kap a jelenkori művészekről. A szobrászat dinamikus, meglepő, erőteljes produktumokkal van jelen, ezáltal Szolnok erőteljes szobrászati centrummá kezd válni a főként inkább hagyományos irányultságú festészet mellett. A mai művészek nem nagyon fogadják el a tematikus kereteket, az alkotói szabadság vezérli őket. Bár megjelennek konfliktusok, problémák a vásznakon, nincsenek nagy, éles hangok, érzelemkitörések, furcsa lázadások. A művek kifejezéseiben a dolgok megszokott rendje munkál, s a meditatív karakter dominál.

A Rész és Egész nemcsak a szolnoki művészek bemutatója, hanem keresztmetszete az országos tendenciáknak, sőt határon túli alkotók képzeletet megmozgató, magas esztétikai élményt nyújtó munkái is láthatók. Verebes György a Rész és Egész című nagyszabású csoportos kiállítás kurátoraként a tárlat megnyitóján hangsúlyozta: „Ma, mikor kurátori kiállítások napjait éljük, s témák körül központosítanak, egyedinek tűnik az olyan csoportos kiállítás, amelynek nincs vezérfonala. A Rész és Egész olyan cím, ami nem tematika, inkább az együttlétet hangsúlyozza, együtt beszélgetnek művészkollégák s olyanok is, akik csak ritkán találkoznak. A mai korban, amikor minden rettentően individuális, főként pedig a képzőművészet az, mert a művész egyedül alkot a műterem magányában, ennek ellenére a képzőművészet is csak közös szellemi térben jöhet létre. A képzőművész is közösségi ember, s minden képzőművészeti tér közösségi tér. Egységes tér. Ez a képzőművészet ma. A művészet alapértékei tértől és időtől függetlenül változatlanok, a befogadó számára pedig a folyamatos tökéletességre való törekvést testesítik meg”. Ebben foglalható össze a szolnoki nagyszabású csoportos képzőművészeti seregszemle alapgondolata. Ezért mindenfajta aspektust mellőzve kell szemlélődni. A kiállító művészek nagy száma nem teszi lehetővé tejes névsoruk közzétételét, ehelyett egy-egy kiragadott fotó, pillanatkép próbálja érzékeltetni a szolnoki képzőművészeti ünnep hangulatát. A tárlat december 16-áig látogatható.

S hogy az ünneplésből a fiatalok, az utánpótlás se maradjon ki, a művészeti iskolák diákjai (a Magiszter Fényes Adolf Szakgimnáziuma és Alapfokú Iskolája) Mail art, festett üzenetek című installációjukkal minden egyes kiállító művésznek saját készítésű képeslappal kedveskedtek.

A szolnoki képzőművészeti ünnep záróakkordjaként sor került a szakmai díjak átadására. Az idei díjazottak: Szabó Virág szobrászművész (Aba Novák Agóra és a Szoboszlai Galéria különdíja), Varga-Amár László festőművész (Szolnoki Művésztelep különdíja), Eszik Alajos festő- és grafikusművész (Damjanich János Múzeum különdíja), Cservenka Edit festőművész (Béres Gyógyszergyár Zrt. munkajutalma), Baksai József festőművész (Borbereki Kovács Zoltán-díj), Varga Éva szobrászművész (Gácsi Mihály-díj), Gálhidy Péter szobrászművész (Magyar Művészeti Akadémia által támogatott Meggyes László-díj). Az Aba-Novák Vilmos Életműdíjat több évtizedes kulturális tevékenységéért Szabó Ágnes festőművésznek ítélte oda a zsűri.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével és köszöntőt mondott Szalay-Bobrovinczky Vincze, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, Szalay Ferenc Szolnok megyei jogú város polgármestere, valamint jelen volt Pogány Gábor Benő, a Szolnoki Művészeti Egyesület elnöke is.

A megnyílt kiállításokról és a Képzőművészet Ünnepe Szolnokon rendezvénysorozat egyéb programjairól bővebben a www.festeszetnapja.hu/kiemelt-helyszinek/kepzomuveszet-unnepe-szolnokon/ internetes oldalon található információ.

Szerző: Varga Bótos Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük