A szimpóziumot öt éve létrehívó, elindító ok a résztvevő alkotók azon törekvése, vágya, hogy egy időre függetlenítve magukat a megrendelői igényektől, vagy a monumentális köztéri szobrászat formai és tartalmi kereteitől önálló, saját belső szobrászi, formai invencióikat megvalósító műveket hozzanak létre. Ezen kezdeményezésnek adott teret 2014-ben a Szolnoki Művészeti Egyesület a Szolnoki Művésztelep kertjében, épületeiben. Az alkotótábor művészei elsősorban Szolnoki Képzőművészeti Társaság tagságából kerültek ki, erősítve ezzel annak mind szakmai, mind emberi értékeket megőrizni és felmutatni kívánó alapgondolatát.
A szimpózium egy baráti társaság önerőből létrejött művészeti egyesülése, ami az egyéni-autonóm szobrászati munka hétköznapi nehézségeinek ellenpontjaként, minden évben 3 hét erejéig biztosít lehetőséget arra, hogy – közös alkotói és technikai összefogással – szobrok valósulhassanak meg. A szimpózium olyan lehetőséget kíván megteremteni, amellyel az egyes résztvevők alkotásainak megvalósításán túl a közös szellemi és szobrászati munkával, valamint a kiállításokkal, a társadalmi kapcsolatok ápolásával erősítheti a szobrászat kulturális jelenét.
Az alkotótábor résztvevőit tekintve országos merítésű, így a művésztelepen és Szolnokon tevékenykedő szobrászokon kívül érkeznek Budapestről, Bajáról, Pécsről és Kisorosziból, Szegedről. A baráti hangulatban végzett közös munka és együtt gondolkodás eredménye a hagyományosan az Aba-Novák Agóra Galériában megrendezett, egyéni hangokban bővelkedő, mégis egységesen magas szakmai színvonalat mutató kiállítások voltak. Töretlen az az elhatározás, hogy a szimpózium a Szolnoki Művésztelep művészeti palettáján megtartsuk és fejlesszük, a telep megújulásának és arculatának részévé tegyük. Ennek érdekében igyekszünk a meghívottak körét bővíteni és olyan művészeket is meghívni, akik lendületes új arcukkal és művészi minőségükkel előrelépést jelentenek.
Az elmúlt időszakra visszatekintve elmondható, hogy a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpóziumon a viaszveszejtéses bronzöntéssel foglakozó régi művésztelepek szerepét megújítva, napjaink technológiai lehetőségeivel kiegészülve készülnek karakteresen kortárs nyelvet beszélő, azonban a klasszikus szobrászati hagyományokra épülő művek.
Az elmúlt négy év alatt, a résztvevő művészek fejenként legalább két munkát készítettek el zömében bronzból, esetenként alumíniumból, vasból, amelyek később számos helyen bemutatásra kerültek. Így megalakulása óta csaknem száztíz szobrot jegyez a szolnoki bronzszobrászati telep. A szimpózium lenyomata a jelenkori tárgyalkotó művészet sokszínű együttese, az ágazat számos áramlatát jellemző alkotások keletkeznek: hagyományos kompozíciók és megújító kezdeményezéseket tanúsító művek egyaránt.
A Szolnoki Művésztelep fejújítása miatt az idei szimpózium helyszínét nem a Szolnoki Művésztelep biztosítja, hanem a telepet is ideiglenesen befogadó épületegyüttes a városban, amely jó feltételekkel rendelkezik. Az egykori iskolaépület számos teremmel, kerttel, hátsó helyiséggel rendelkezik, amelyek alkalmasak a szobrászati folyamatok kivitelezésére.
Így bízunk abban, hogy az ebben az évben jelentkező nehézségeket áthidalva, a tavalyi évhez hasonló eredményes munka valósulhat meg a szimpózium ideje alatt és egy év múlva a felújított, kibővített (faragó színnel és öntő műhellyel gazdagodott) művésztelep pedig újabb lendületet adhat a szobrászoknak az újabb kiváló munkák létrehozására.
A 2018-as szimpózium résztvevő művészei: Baráth Fábián, Pogány Gábor Benő, Szabó György Munkácsy-díjas, Révi Norbert, Gergely Réka, Gilly Tamás, Boros Miklós János, Gáhidy Péter, Székó Gábor
