Verebes György: Wie geht’s vigéc?

2015 július 30Hozzászólások (0)

Képzelt megnyitóbeszéd Tandori Dezső fiktív kiállítása elé

undefinedSzeretettel üdvözlök mindenkit!
            Vegyék szemügyre a rajzokat, és kérem, hogy mielőtt komolyabban elmélyednének bennük, gondoljanak át néhány dolgot! Én is ezt tettem, amint ezt a megtisztelő felkérést megkaptam, és be kell vallanom, végül minden másképpen alakult, mint ahogy terveztem. Az történt ugyanis, hogy a kérdéseim, melyekkel vallomásra kívántam bírni a rajzokat, és amelyek korábban mindig sikerrel jártak hasonló helyzetekben, hatástalannak bizonyultak.

Nem terhelem önöket az ecsetelésükkel; mindenki, aki valamelyest otthonosan mozog a művészetek és a humán  kultúra területén, könnyedén képet alkothat magának ezekről a szempontokról, felidézvén azt a szakmai fogalmazásmódot, amely szinte már az egész kulturális szférát uralja, és amely, legyünk őszinték, jobbára nem képes többre összehasonlítgatásoknál, idézetek halmozásánál és az aktuális tájékozottság csillogtatásánál. Általánosan elfogadott alternatíva, látványos és hatásos, de itt kudarcot vallott. Gyakorlatilag érdemi válasz nélkül maradtam, és mialatt újabb fondorlatos módszeren törtem a fejem, hogy a szerző szándékának nyomára jussak, váratlanul teljesen másféle, különös kérdések bukkantak fel az előzőek helyén, mintegy az akaratomtól függetlenül. Frissek voltak, zamatosak, könnyedek, mélyek és olyan illékonyak, hogy képtelen voltam követni, amint átadják egymásnak a helyüket. Semmi kétség, immár a rajzok vallattak engem. A megilletődöttségem előbb csodálkozásba, majd gyönyörködésbe fordult. Kisvártatva arra eszméltem, hogy tulajdonképpen minden választ, amire vártam, kimondatlanul megkaptam, és ennél még sokkal többet, úgy, hogy közben nem volt semmi más, csak kérdés. Ezért tehát ismét kérem önöket, hogy kíséreljék meg félretenni megszokott, előregyártott módszereiket, és nyugodt szívvel, bizalommal tárják ki a kaput az önök felé gördülő gondolatok előtt. Még valami: Legyenek bátrak, ne riadjanak vissza semmitől, és  ne utasítsanak el semmit!

Játékra fel, íme:
Hogyan lehet eljutni egy szigetre? Miért kell eljutni egy szigetre? Honnan juthatunk el oda?
Mi az az itt, és hol van az, ami nem itt?
Létezik sziget a szigeten? A sziget szigete is sziget?
Miért kell egyáltalán eljutni bárhova? Lehetséges-e egyáltalán valahova eljutni? Mi történik az ottal, ha odamegyek? Válhat-e az ottból itt és az ittből ott, és ha igen, van-e egyáltalán különbség közöttük? Hogyan lehet eldönteni, hogy mi mozog: én vagy az, ahova megyek?
Van pont? A pontnak van helye, vagy a pont a hely? A homokóra közepe pont, vagy a pont helye? Mit tesz a pont, azonkívül, hogy van?
Ha a pont van, akkor a vonal tart valahová? Merre tart a vonal? Erre vagy arra? Hogyan lehet megállapítani? A vonalnak csak akkor van iránya, ha húzzák? Van vonal, amit senki sem húz? Ki húzza a vonalat? Melyiket? Miért, több vonal van? Akkor mindegyiknek van vége? A vonalnak vége van?
Van több végtelen?
Aki vonalat húz, rajzol? Vagy ír? És aki ír, nem rajzol-e? Az írek szigetlakók, igaz? Tart-e a vonal egyáltalán valamerre, ha nem eldönthető, hogy merre? Amennyiben a vonal semerre sem tart, csak van, akkor a vonal és a pont ugyanaz? Ha a vonal és a pont ugyanaz, mért néznek ki különbözőképp? Lehet, hogy máshonnan nézve a vonal pontnak és a pont vonalnak néz ki? Lehet, hogy ez a világháló- feladvány?
Aki kinéz, az szükségszerűen bent van?
A szó inkább pont, vagy inkább vonal? Hogyan lehet valamit kifejezni? Hogyan kell érteni a szót? Mit kell tudnom, hogy értsek? Mit kell értenem, hogy tudjak? Az értéshez kell-e tudnom, ki mondta a szót, és kell-e  tudnom, kinek?
Hallhatok-e olyan szót, amit nem nekem mondtak?
Van-e szó, amit nem én mondtam?
A szó korlátoz, vagy szabaddá tesz? A szó inkább látható, vagy inkább hallható? Hogyan kell érteni, hogy attól függ? Mi az a többféle szempont? Hogyan lehet valamit máshonnan nézni, mint innen?
Vajon az alsórész nélküli fürdőruha is monokini? A szorost a tenger szeli ketté, vagy a sziklaszirtek fogják közre? Létezik-e kérdés, ami nem paradoxon?
Lehet-e egyszerre nevetni és sírni?
Kinek szabad a szabad asszociáció? A választás lehet-e szabad?
Mindenki sziget? Mindenki egy sziget, vagy mindenki Egy sziget?
Mi az, hogy van-e értelme? Van valami, aminek nincs értelme? Lehet egy szó értelme másik szó? Hogyan lehet egy szót tárolni? Milyen helyen?
Minek alapján mondható bármire, hogy helyes vagy helytelen? A szeretetnek például van helye? Ha igen, akkor van olyan hely is, ahol nincs szeretet? Szeretet-e az, ami nincs ott mindenhol? Hogyan lehet a szeretet itt, ha ott nincs?
Hogy lehet az, hogy ha valaki meghal, valaki itt marad?
Mi történik, ott, ahol a szeretet kihunyt?
Ki hunyt? Ki a hunyó?
Én vagyok én, te vagy te, ki a hunyó, én vagy te?
Ki a vigéc, én vagy te?
Te vagy én, te én vagy?
Én te vagyok?
Én is sziget?
Hogyan lehet eljutni egy szigetre?
            Hajóval lehet eljutni. Csónakon is. Van még tutaj, tengeralattjáró meg ilyesmi, sokféle eszköz van, lehetne sorolni, de ez mind hajónak számít, ne foglalkozzunk hát lényegtelen részletekkel. Hídon is el lehet jutni, persze ha van híd, és ha nincs, akkor is el lehet jutni, csak meg kell építeni a hidat. Vagy például a levegőből, ha sikerül szerezni egy nagy bikinifelsőt, akkorát, hogy a pántjait hevederként magunkra erősítve, a repülőgépből kiugorva alá tudjunk ereszkedni vele. (Helikopterből ugorva a kis magasság miatt a bázisugrók ejtőernyőjéhez hasonló formájú bikinifelsőt kell választani!)
Egyébként úszhatunk is, de ez most nem érdekes.




Új bejegyzés