ULRICH WIRNER: ALLES - MINDEN 2016

2016 szeptember 14Hozzászólások (0)


Elhangzott 2016. szeptember 9-én 18.00 órakkor a Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában

undefinedSEHR GEEHRTE DAMEN UND HERREN, JO NABOT,
auch wenn ich Bilder male, damit ich nicht so viel sprechen muss, möchte ich doch die Gelegenheit nutzen
und ein paar Worte sagen.Ich bin seit Anfang April als Austauschstipendiant hier in der Künstlerkolonie und
möchte deshalb zuerst dem Kulturamt der Stadt Reutlingen für das Vertrauen danken, mich hierher zu
schicken.

Tovább


DR. IRÁS MÁTYÁS: MEGGYES LÁSZLÓ EMLÉKKIÁLLÍTÁS 2016

2016 augusztus 20Hozzászólások (0)

Elhangzott 2016. augusztus 20-án Szigetszentmiklóson a Városi Galériában

undefined

Az ember parányi lényként születik a világra. Öntudatlan kis emberként, aki ha művész lesz, már lelkében lakozik annak piciny csirája. Csak ennek birtokában válhat művésszé, ha a sors kegye továbbsegíti képessége kibontásában. A folyamat lassú és küzdelmes. Magában rejti a teremtés szépségének és kínjának változó érzetét.

Tovább


VEREBES GYÖRGY: PONT, MOST

2016 január 22Hozzászólások (0)

Palkó Tibor rajzaihoz
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2010/1. számában/


undefinedVan egy pillanat, amely mindent magába foglal, minden előző és minden eljö­vendő pillanatot, ez minden történet kezdete és vége, és való igaz, hogy sza­vakban elmondva ez már közhely, hogy mindig, amikor valami véget ér, egy új dolog kezdődik el, és valóban ezt hajtogatja minden lélekápolgató, sikerok­tató, kártyavető és korszerű csillagjós, testcsavargató „jógázóguru", meg cso­portterelgető egyéniségszobrász, aztán ott vannak a dalszövegek, meg a kór­házas-szinglis-feleséges-helyszínelős sorozatok, amikből záporoznak a meg­érzésektől átitatott frappáns bölcsességek, melyekre akár egy életet fel lehet építeni, és egyre több élet épül fel így, közel és távolabb, a szomszédban és a szomszéd kontinensen, ezekre a problémamegoldó szlogensűrítményekre, és csak ezekre, mert ezek működnek, gyorsan és egyszerűen, akár a cserélhető alkatrész, vagy a keverős kávé, és tízezer kilométerre egymástól az emberek ugyanazokat a

Tovább


NAGY T. KATALIN: FOLYÓ - A SZOLNOKI KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSASÁG éVES NAGY KIÁLLÍTÁSA 2014

2016 január 21Hozzászólások (0)

Elhangzott 2014. október 18-án a Szolnoki Galériában


undefinedA "négy ezüstös folyó" egyikének partján fekvő városban mi sem kézenfekvőbb, mint egy "folyós" eszmecserére hívni a Szolnokhoz lazábban vagy szorosabban kötődő művészeket. E témát akár a Damjanich Múzeum is feldobhatta volna, hiszen a művésztelep történeti anyaga igencsak bővelkedik Tisza-parti tájakban.
A mostani tárlaton végigtekintve elsőként talán a tájképi megközelítés töretlen népszerűsége tünik fel. Vannak hagyományosabb szemléletű tájképek, elvontabb felfogású, látványelvű és absztrakt megfogalmazású természetrészletek; folyószelte vidék, köveken bukdácsoló patak, vízesés, örvény, mozdulatlan víztömeg, folyón átívelő híd, kietlen vagy emberlakta vízpart.

Tovább


Garami Gréta - Verebes György „Fénybenforgó” c. kiállítása elé

2015 december 13Hozzászólások (0)

Elhangzott 2015. december 11-én San Marco Galéria, Óbudai Kulturális Központ Budapest

undefinedAz ÓKK decemberi, ádventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó kiállításai mindig kiemelkednek az év egészéből. Nem véletlen, hogy ennek az ünnepi időszaknak épp Verebes György a kiállító művésze. Verebes György a mai képzőművészeti színpad egyik különösen népszerű alakja: úgy is, mint művészet-szervező, mint a szolnoki szellemi műhely vezetője, és úgy is, mint kortárs festőművész, mint aki a mai figurális, látványos és realista festészetet egy nagyon sajátos szemléletben állítja elénk, és úgy is, mint akinek munkáiban a remény és béke iránti vágy és várakozás nyilvánul meg. Jöjjenek velem, adják át magukat a látványnak és a hatásoknak, lépjünk egyre közelebb és egyre beljebb a festményekbe.

Tovább


WEHNER TIBOR - BARÁTH FÁBIÁN SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA Szolnok, Damjanich János Múzeum, 2015. november 13.

2015 november 16Hozzászólások (0)

undefined

Nem is tudom, mit keresek itt: én egy öreg, a konvenciók rabjaként tevékenykedő művészettörténész vagyok, Baráth Fábián meg egy fiatal, modern szellemiségű és friss szemléletű szobrászművész: nyilvánvalóan mások a művészetről, a szobrászatról vallott nézeteink és ideáink.
Na persze, azért vannak kölcsönösen mentségeink is: a konvenciók – a tradicionális értékek – nem minden esetben negatív előjelű tényezők, míg a modern jelzőt is elkoptatta, unalmassá és avulttá avatta már néhányszor a művészet és a művészettörténet.

Tovább


Újabb bejegyzések →← Régebbi bejegyzések