Garami Gréta – Verebes György Fénybenforgó című kiállítása elé

Elhangzott 2015. december 11-én a San Marco Galériában (Óbudai Kulturális Központ, Budapest)

Az ÓKK decemberi, ádventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó kiállításai mindig kiemelkednek az év egészéből. Nem véletlen, hogy ennek az ünnepi időszaknak épp Verebes György a kiállító művésze. Verebes György a mai képzőművészeti színpad egyik különösen népszerű alakja: úgy is, mint művészet-szervező, mint a szolnoki szellemi műhely vezetője, és úgy is, mint kortárs festőművész, mint aki a mai figurális, látványos és realista festészetet egy nagyon sajátos szemléletben állítja elénk, és úgy is, mint akinek munkáiban a remény és béke iránti vágy és várakozás nyilvánul meg. Jöjjenek velem, adják át magukat a látványnak és a hatásoknak, lépjünk egyre közelebb és egyre beljebb a festményekbe.
Ez a különleges szemlélet, Verebes György művészete, négy nagy motívum köré szerveződik: természetesen a kéz motívuma az egyik fő szereplő, és az arc motívuma a másik. De Verebes kezei és arcai nem lennének azok, amik, az őket megvilágító és kiemelő fény nélkül. És bár először nem fognak velem egyetérteni, de én mégis azt gondolom, hogy Verebes György festészetének negyedik fő témája, és művészetének kulcsa, a test.
A NAGYÍTÁS
Talán a legelső hatás, ami az embert megragadja, a nagyítás gesztusa.
Ahogy az ajánlóban is írtam, a nagyítás a 20.sz. művészetében a pop art legfőbb jellemzője volt. Míg azonban az amerikai pop mindig hétköznapi, bagatell tárgyakat vett ehhez alapul, Verebes György talált tárgya, ready-made-je a „legkézenfekvőbb” motívum, az emberi kéz, és az emberi arc lett. A méretbeli növelés gesztusa azonban Verebesnél nem a fogyasztói társadalom kritikája, hanem az alkotó kéz és az elrejtett gondolat-érzés allegóriája.
Verebes komponálása szinte szuper-plán képkivágást használ, tapintható közelségbe hozva a fő témát, kiemelve annak fontosságát, mely más képsíkokban, egy sokalakos figurális kompozícióban elveszne a részletek, az alakok, a motívumok között. Egy kéz elvész a test teljes gyönyörűségének ábrázolásában. Az arc portrévá válik, ha mellképként kivágott kompozícióban jelenik meg. Verebesnél a két motívum méretében is, és jelentését tekintve is hatalmassá és súlyossá, monumentálissá növekszik. Kezei, arcai egyszerre válnak lenyűgözővé, fenségessé és félelmetessé.

A KEZEK
A második hatás: az emberi kéz felmutatása.
Az emberi kéz, amelyekhez költők verseket írtak, a kéz, amelyekből többet az egyház szentté avatott.
Azt gondolom, hogy mindenki életében van egy kéz, aminek minden pontjára, részletére emlékszik. Nekem is máig a fejemben van az a gyerekkoromba oda beégett kép, ami az akkor 30-as éveiben járó anyukám kezét ábrázolja. Emlékszem a hirtelen elrövidülő ujjaira, a körmei formájára, a gondolatra, hogy az egyik körme az én fejemben egy kislány arcának formáját idézte meg, tökéletes fel tudom idézni a ráncok alakját, a jobb keze mutatóujjának furcsa kanyarodását, a gyűrű által keltett mélyedést. Verebes olyan hangsúlyt ad a kezeknek, és olyan állapotokat idéz meg velük, ahogyan csak egy gyermek tud gyönyörködni a szeretett kéz különös részleteiben.

Verebes György kezei azonban inkább férfi-kezek, erőteljes, masszív, kemény kezek, amilyennek az ember egy súlyos kövekkel, nehéz anyagokkal dolgozó szobrász kezét képzeli el. Dolgozó, munkát végző, megfeszülő, küzdő ujjak ezek, alkotó kezek. Egyiken egy folyó elhalványuló látványa, máshol egy felhő szertefoszló érzése, vagy egy hegy magasztos emelkedése tűnik fel. Verebes képein ezek a cselekvő, alkotó kezek a közös Teremtő hatalmas kezeivé válnak. De éppígy utalnak keleti meditációs ujjtartásokra, gyógyító mudrákra is, melyek a test és a tudat közötti kommunikációt segítik elő. Vagy felidézik a középkori templomfreskók Isten-keze motívumát, ami az isteni jelenlétet és beavatkozást szimbolizálta. Vagy egy Caravaggio-Keresztrefeszítés görcsös részletét. Bennük a teremtés, az alkotás és az összetartozás ereje egyesül.

AZ ARCOK
Verebes hatalmas arcai, mint békében, erejük fitogtatása nélkül, nyugodtan alvó titánok várják csendben az ébredést. A görög mitológia titánjai, Gaia és Uranosz gyermekei, az erő megtestesítői, majd később az emberiség jótevői voltak, akiket Kronosz bukása után arra kárhoztattak, hogy a Föld mélyének rejtett tüzei között éljenek. Verebes titánjai az ember lelkének legmélyebb, legvadabb őserőit őrzik (a folyó erejét, az ifjúság erejét, a kamaszok erejét, a föld erejét, a szél erejét, az éjszaka erejét, a nagyon vártak erejét) finoman, megszelídítve azokat, hogy ki ne törjenek, el ne szabaduljanak, csak erőt adjanak. Beszélnek a múltjukról, az egyszerre lehengerlő és ugyanakkor félelmetes, romboló hatalomról, ami bennük lakozik, és álmodnak a jövőről, nagy tettekről, az arcot melegítő, remélt fényről. Hol félelmetes-öntudatosan a túlvilágból előtűnnek, hol csendben-ködben egy másik világba eltűnnek.

ÉS A TEST
Verebes György művészetének utolsó nagy témája a test. Az éppen nem látható, nem érzékelhető, nem korlátozó, nem bezáró, nem kényszerítő test.
Az az emberi test, az a személyiség-hordozó bárka, amelynek Verebes György képei a távollétéről beszélnek. A kezek és az arcok, mint az alkotás-cselekvés és a gondolat-érzet allegóriái egy olyan állapotról beszélnek, olyan pillanatokat állítanak elénk, amelyikben a testünk nélkül, vagy a testünkön kívül vagyunk. Ahol képesek vagyunk a testi létezésünk fölé tekinteni. Ahol az ember tulajdonképpen nem rendelkezik testtel – van keze, amit imára kulcsol, vagy amivel más kezét szorítja, és van arca, ami gondolatait és érzéseit teremti – de teste épp nincsen. Ebben az állapotban kezeink, arcaink csukott szemekkel, vakító fényben forognak. Arcunk átmelegszik, és minden mozdulatunk, és tettünk világossá válik.

ZÁRÓ SZAVAK
Arcok és kezek. Az Óbudai Kulturális Központ San Marco Galériájában egy olyan galériát építünk, ami nem white-cube jellegű, steril, kizárólag szakmai jellegű kiállítótér, hanem egy vállaltan élő tér, ahol számtalan arc fordul nap mint nap a műalkotások és egymás felé. Amelynek kiállítótermében már számtalan kéz munkáját világította meg a fény, és azzal a céllal működik, hogy élő művészetet közvetítsen és prezentáljon a látogatói felé. Köszönjük Önöknek, hogy ma ismerős arcaikat újra láthatjuk, és neked pedig Gyuri gratulálunk, és köszönjük, hogy kezeid munkáját megcsodálhatjuk.

Szeretettel ajánlom figyelmükbe, tehát, Verebes György festményeit, melyek virtuóz technikával, finom érzékiséggel, tele titokkal, mítosszal, rejtett összefüggésekkel, gyógyító erővel, és tiszta várakozással forognak ma, itt, a fényben.

Garami Gréta

/Elhangzott az Óbudai Kulturális Központban 2015. december 11-én/

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.